Animál(t)horror

Te nem látod azt a furcsa fényt a szemében? A ragyogást. Esküszöm, én beszarok tőle. Nem volt mindig ilyen, amikor megérkezett ide, a pusztába, még egész normálisnak tűnt. Persze már akkor sem kedveltem, mondott egy állati szar viccet, aszongya, mi az abszolút selejt? Hát a Hortobágy: erre se lejt, arra se lejt. Mit mondjak, erre telik a híres székely észjárásból... Csak azt tudnám, minek jött ide akkor? Ha büdös neki a szürkemarhalepény. A lószar pesze jobb, meg a medvekaki. Édesebb. Mármint az élet. Ott, fent a hegyen. Bár azt is pletykálják, hogy valamelyik városból jött, ha vannak arrafelé városok egyáltalán. Mindenesetre egy laptoppal érkezett és arról kérdezgette a gazdát, hogy van-e itt térerő. Biztos internetezni akart, de a hülyéje nem tudta, hogy itt százkilométeres körzetben nincs átjátszóállomás. Hogy én honnan tudom? Hát, öcsém, nem minden szürke marha... Na, mindegy. A laptopját elkeseredettségében a földhöz vágta. Aztán napokig meg se szólalt, bár úgysem lett volna kivel diskurálni, emberféle ritkán jár erre, a mi nyelvünket meg még nem érti. Talán sose fogja... Sokáig egy könyvet olvasott valami amcsi írótól, Don King, Luther King vagy King Kong, már nem emlékszem. De amikor befejezte, nemsokára megjelent a szemében ez a különös csillogás. Ezzel még nem lett volna baj, de aztán előkerült az a fejsze... Nem tudom, honnan szerezte, talán abból a hegyi városból hozta magával a laptopjával, s azzal az összecsukható bicskával együtt. Persze hamar rájött, hogy itt egy fejszével nem nagyon van mit kezdeni, ezért csak a tenyerén egyensúlyozta, vagy a levegőbe dobálta, aztán meg próbálta elkapni a szerencsétlen. Egyszer meg is sebesítette így magát, látod azt a foltot ott a bal vállán? De rá se hederített, hagyta, hogy magától elálljon a vérzés, s hogy a véres ingdarabokat ráégesse a tűző nap a testére. Ekkorra már állandósult a csillogás a szemében, s a balta pedig mintha hozzánőtt volna a kezéhez, soha le nem tette, még egy pillanatra sem. A nyelébe a bicskával belevéste, hogy „ én vagyok Jack Nicholson”. Fingom sincs, ki lehet az. Biztos valami rohadt favágó. Mindenesetre minden alkalmat megragadott arra, hogy használja is a fejszét. Először azt a fát vágta ki, amelyik az itató mellett állt valamikor, s amely alá néha leheveredtem a rekkenő hőségben. Ettől is megfosztott a kis rohadék, ugyanis nincs más fa száz kilométeres körzetben. Ha belegondolok, semmi sincs itt száz kilométeres körzetben. Volt még itt persze egy gémeskút, de természetesen azt is kivágta ez a baltás gyilkos. Igen, jól hallottad: gyilkos. Miért, mit gondolsz a Kormost ki tette el láb alól, ahogy mondani szokás, bár ez kicsit sután hangzik tekintve, hogy többször belebotlottunk a tetemébe, mivel Jack Nicholson barátunk hagyta, hogy ott rohadjon el a hullája a napon. Bizony, csúfosan végezte szegény Kormos. Persze, te ennek köszönheted, hogy itt vagy, bár szerintem nem lesz sok örömöd benne. A gazda eleinte nem sejtett semmit, de aztán rajtakapta, amint a gulya közé vágja a fejszét. Ha jól emlékszem, nem volt szóváltás, csak egy reccsenés, s a gazda szétnyílt fejjel terült el a földön. Újabb darabbal bűvült bűzlő kollekciónk. Hasonlóképpen végezte az a rendőr is, aki néhány napja a gazda felől érdeklődött. Most ő a legfrissebb, tehát a legbüdösebb. Hát így zajlanak a napjaink itt, a pusztán. De na aggódj, már nem tart sokáig ez az egész. Látod a ragyogást a szemmében. Egyre erősödik. Ne nézz oda, épp minket bámul...

Tanulság

Amint már mondtam: nem minden szürke marha. Továbbá: sehol sem jó, sem otthon, sem máshol. Valamint: a Hortobágyon nincsen internet. Még valami: az állatok beszélnek, csak az emberféle nem érti. Végül: nem mi vagyunk Jack Nicholson.