A nap egy fűzfa ágán csücsülve figyelte a közeledő Hörcsögöt és a mellette botladozó Nyulat. Utóbbi fején hatalmas okuláré virított, aminek a szárai gondosan rá voltak tekerve a füleire. Mindazonáltal a Nyúl ettől még annyit sem látott, mint azelőtt, hogy megtalálta volna a kopott pápaszemet, de azért büszkén viselte, noha mindenben megbotlott és mindenbe beleesett.
–Vedd már le azt a szart, hülyén nézel ki benne! – mordult a Hörcsög, majd hozzátette – Minden magadra aggatsz, amit találsz.
–Nem veszem – felelt a Nyúl –, mert ez, kérlek, okosít. Eredetileg a csigának akartam adni, oly buta szegény, de ő nem tudná hordani. Tudod, neki nincsen füle. Kölcsönadjam? Rád is rád férne egy kis ész! – nézett a lencséken keresztül a Hörcsögre, aki csak nevetett:
–Így is túl okos vagy. Tegnap is be akartad fonatni a füleidet, alig lehetett lebeszélni róla.
–Az tévedés volt. Elszámoltam.
A Hörcsög inkább nem mondott semmit. A Varangyhoz igyekeztek éppen, aki időjósdát nyitott, most volt a megnyitóünnepség. Mire odaértek, már kisebb állatsereg toporgott a Mocsárnál, ahol a Varangy székkel együtt sem volt nagyobb, mint a Teknős nekitámasztva a vakondtúrásnak. Így igazából csak némi vartyogás meg bugyborékolás hallatszott.
–Milyen idő lesz holnap? – kiabált Őzmama, s fülelt.
–Jövő idő – jött a választ –, ingyen többet nem mondok. De egy teli légypapírért egész hétre jóslok neked erdei szemétből!
–Fog esni az eső? – tudakolta a Gyík, s már hangzott is a válasz:
–Fenn nem maradhat, nemde? Pontos előrejelzést kapsz pár perc múlva, mindössze egy marék szúnyogért!
Eljött az idő. A Varangy megkezdte a rendelést egy hatalmas doboz előtt. Egérné egy üveg nemes sajtlikőrrel fizetett a jóslatért, miszerint nyugodtan csinálhat nagymosást, gyönyörű lesz az idő másnap. Őzmama azt tudakolta, hogy tud-e a barátaival kerti partit tartani vagy esni fog. Az átnyújtott kancsó bort, amiben ott úszkált vagy száz muslica, a varangy eltette a dobozba s az égre nézett. A felhőket osztályozta, számolgatta azok bodrait, majd kibökte:
–A mulatság jó dolog. A nap mindig süt, ha nem is látszik a felhőtől. Bízd ide: tarts kerti partit nyugodtan!
Őzmama megnyugodott az olcsón vett jóslattól, s boldogan távozott. A következő jóslat egy másnapi kiadós esővel nyugtatta meg a Hörcsögöt egy doboznyi szárított lárváért cserébe. Ő is boldogan lépett el, végre vége szárazságnak, megtelik a patak, feléled a kert. Nemsokára mindenki elégedett volt, hisz’ jó fizetségért pontosan olyan időt jósolt nekik a Varangy, amilyent szerettek volna, egyedül a Nyúl állt félre, s eltökélten mondogatta, hogy nem, ő nem fog bedőlni a Varangynak, ő annál okosabb. Sokkal okosabb.
–Mehetünk – szólt neki a Hörcsög –, holnaptól vége a szárazságnak.
–De Egérmama most mesélte, hogy mosás lesz, mert jó lesz az idő! – állt meg a Nyúl. A Gyík odaszólt:
–Micsoda? Nekem jeget mondott estére!
–No! Holnap lesz a jég, ma csillagos éjszaka lesz – kiáltotta Bagoly.
Hamarosan mindenki mindenkivel összeveszett azon, hogy milyen idő lesz, s elszántan bizonygatták az igazukat – hiszen egy olyan jóslat, ami egy kis áfonyapálinkába vagy két rúd bögölyszalámiba került, nem tévedhet! Estére már majdnem össze is verekedtek, mikor észrevették a Varangyot, aki hatalmas dobozába dugva frissen szerzett javait csendben elindult a mocsár felé, laposan pillantgatva hátrafelé. Akkor csend lett, senki nem mozdult. Meg voltak zavarodva, csak a Nyúl ingatta hitetlenkedve a fejét. És ekkor hatalmas dördülés: eleredt az eső és csak szakadt, szakadt. Ez volt a várva várt jel: az állatok apraja-nagyja egyszerre bődült el rámutatva az iszkoló időjósra:
–UTÁNA! – s berontottak a sárba, aminek a közepén az utolsó pillanatban tűnt el a Varangy és tömött doboza. A Nyúl nézte egy darabig szemüvege fölött a dühös hadat az iszapban, nézte egy kicsit, hogy hiába keresik a csalót, aki így átverte őket, majd elindult hazafelé maga elé dünnyögve:
–Okos ez a Varangy. Nagyon okos… – majd hozzátette – pedig nincs is neki szemüvege!
