Történt egyszer, hogy a négyszögletes erdő újra kerek erdővé változott. Valamikor nagyon régen kerek volt már, ám az Erdei Elit évszázadokon át tartó széthúzása után darabokra szakadt. Egyes részei más erdőkhöz kerültek, egy kicsi megmaradt kerek erdő darabra pedig olyan súllyal ült rá egy hatalmas erő, hogy szögletessé nyomorodott azon minutumban. Az erdő lakói megpróbáltak hát szögletes erdőben élni, és ha nem is voltak felhőtlenül boldogok, többségük jól alkalmazkodott a sarkokhoz, sőt a sarkok helyének pontos ismerete, még valamifajta biztonság érzés félét is adott számukra. Csak a madarak panaszkodtak folyton, hogy nem tudnak magasra szállni, mindig a szögletekbe ütköznek.

Az Erdei Elit természetesen elégedett volt helyzetével, de egyre világosabbá vált számukra, hogy a madarak repülését soha sem tudják megtiltani. Nem is csodálkoztak hát, amikor egy nap mindent beborító fénysugár világította be az erdőt, - és láss csodát! – a szögletes erdő újra kerekké változott. Az erdő minden lakója boldogan nyújtózkodott a fényben, a szabadság ízét kóstolgatták, és úgy érezték most már csak jó lehet minden. Az Erdei Elit tagjait gyorsan leváltották, újakat választottak helyükre, akik első gyűlésükön megszavazták, hogy sokkal több fizetést kapjanak, mint a régiek. A hangyák tiltakoztak ugyan, hogy ki fog ennyi pénzt megtermelni, de senki nem hallgatott rájuk, sőt a méhek tiltakozó zümmögésére sem figyelt fel senki sem az Erdei Elitben. A Bölcs Baglyot elzavarták, mert filozófusokat idézett, hogy a szabadság felelősség meg ilyesmiket, sőt a könyvtárát is bezárták, mert ráfizetéses. Az Erdei tévé csak rossz híreket közölt ezután, mert állítólag az nézettebb, és így tudnak minél több reklámot eladni, mert nem elég már a kis bolt kínálata, meg kell tölteni a vásárcsarnokokat. Az Erdei Hírmondó is csak balesetekről és halál esetekről tudósított ezután, majd színes magazinok írtak meg minden pletykát, ami az erdei tó környékén elhangzott. A Kerek Erdő klasszikusai nem kaptak többé helyet a lapokban, mindent betöltött a „ne gondolkodj, ne érezz, csak vegyél-vegyél-vegyél” nevű szellő, amiről senki sem tudta, hogy honnan került az erdőbe.

- Kár!Kár!Kár! Nem erről álmodtunk! – károgott a szarka, amikor újabb törvényt hozott az Erdei Elit, hogy még több pénzt tehessen a zsebébe, és az éhező tücsök is szomorúan csomagolta be hegedűjét, mert ő is feleslegessé vált, hiszen nem termelt nyereséget. A madarak egyre messzebbre szálltak, és nem tervezték, hogy valaha visszatérnek.

Az erdő lakói egyre szegényebbek és elesettebbek lettek. Volt, akinek odúra sem tellett már,de nem tudtak munkát szerezni maguknak, és csak a hulladék dombon kotorásztak. Az Erdei Villamoson piszkos bundáikkal kenték össze az üléseket, földre köpködtek, csúnya szavakat használtak, és olyan büdösek és elhanyagoltak lettek, hogy még a görény is elkerülte őket. Általánossá vált a közöny, a harag, a gyűlölet, még a barázda billegető is leszokott a billegetésről, mély depresszióba süllyedt. A lepkék sem szálltak virágról virágra többé , a béka nem várt már királyfira, néhányan pedig a szögletes erdőt sírták vissza, mert csalódtak az Erdei Elitben. Azok ugyanis kétfelé szakították a kerek erdőt, egyik felük csak a rosszat látta mindig, a másik fele pedig kevés volt ahhoz, hogy kerek életet élhessen.

Nem is éltek boldogan, amíg meg nem haltak.