Az oroszlán becsapta az ajtót maga után. Csüggedten nézett vissza a Lion’s Klub csillogó bejáratára. Kék zakós majom lépett hozzá, ujjain vadul pörgetve a kulcsát.

- Tessék Mr. Sörény, a kocsija elő állt!

- Köszönöm Lajos-vágta rá önkéntelenül, majd zavarodottan böngészni kezdte a kabátra tűzött névjegyet. Megnyugodott. Megint egy Lajos.

- Mondja, van magának másik neve is?

- Nekem uram? Goril Lajos uram.

Az oroszlán legyintett majd beszállt a fekete BMW-be és csikorogva fordult ki az útra. Az esti díszkivilágításban pompázó út két oldalán hömpölygött a nemzeti állatkert. Zsiráfok lejtettek ki vihogva egy kávéház teraszáról. Mintha múlt héten látta volna őket a kifutón, azon a trendi partin, amire ő és a barátai hivatalosak voltak. Barátok? Frászt! Élősködő hiénák. A butikok portálján fürtökben lógtak a divatot majmoló pávák.

Megállt a piros lámpánál. Szutykos, vizelettől bűzlő oroszlán lépett hozzá. Remegő kezét benyújtotta az ablakon.

- Csak egy kis pénzt uram!

- Viszed innen a tetves mancsod!

- Beteg a gyerekem!

- Persze a gyereked! Azt hiszed, beveszem.

- Itt a fényképe uram!- azzal tétovázva odanyomta az autó ablakához a családi fotót.

Az oroszlán rápillantott a gyűrött képre. Két reményvesztett felnőtt és négy éhes kölyök bámult rá. Undorodva fordította el a fejét. Habzott a dühtől, kiköpött a hajléktalan felé.

- Piára kell, de én tőlem itt helyben megdögölhetsz!- azzal felhúzta az ablakot. A lámpa zöldre váltott, Mr. Sörény beletaposott a gázba. A hajléktalan sántikálva húzódott ki a villanyoszlophoz.

- Bassza meg! Még ez is- bömbölte maga elé az oroszlán.

Nem volt elég szar napom így is. Délelőtt bukott a tőzsdén, délben jött egy üzenet, hogy a bangkoki kapcsolata lemondta az utat. Aztán a klub a dög unalmas partnerekkel.

Türelmetlenül nyomkodta a kapu távirányítóját. A házban sötétség uralkodott. Senki sem várta haza. Az előszobában lerúgta krokodilbőr cipőjét, amely tompa puffanással ért földet a márvány padlón. Nem vetkőzött neki csak felballagott az emeleti hálóba. Az egyik lépcsőfokon megbotlott a szobapincsibe, aki vonítva gurult pár lépcsőfokot lefelé. A pokolba kívánta az összes négylábút. A zajra kidugta a fejét a bébiszitter a gyerekszobából.

- Jó estét uram!

- Már akinek jó- morogta ingerülten és közben arra gondolt bármit mondhatna, úgy sem érti ez az ostoba szőke. De ez is az asszony hibája, az ő nagyzolása miatt kellett Ausztráliából hozatni gyerekfelügyelőt.

- Ne csináld már apus, ma ez a menő- nyávogta hónapokon keresztül a fülébe, mire rábólintott. Aztán persze azóta szívja a fogát, ahányszor elé kerül ez a vidéki tenyeres-talpas kenguru.

Betaszította a hálószoba ajtaját. Ami inkább lakosztály volt a maga száz négyzetméterével. Olykor jót röhögött, mikor eszébe jutott az egyik beosztottja, akit megtisztelt vele, hogy a lakásában fogadta munka ügyben. A hiúznak még a lélegzete is elállt a háló láttán.

- Bassza meg - nyögte- ez nagyobb, mint a házunk.

Most viszont egyáltalán nem volt kedve röhögni. A depresszió percről-percre kerítette hatalmába. Állt ernyedt végtagokkal a jakuzzi mellett és azon töprengett megfürödjön-e. Végül úgy döntött, még nincs elég oroszlánszaga. Ledobta a zakóját a földre, majd ruhástul végigheveredett az ágyon.

Mikor kinyitotta a szemét rossz érzése támadt. Csapzott sörényébe túrt és nyögve állt fel. Valami ragacsos fehér máz folyt le a bundáján. Mintha valaki leköpte volna. Hirtelen viszketni kezdett a feje. Ahogy megvakarta, tetvek generációi futottak szét.

- Nesztek, nesztek - hadonászott dühösen.

Kivánszorgott a barlang elé. Az asszony egy szemeteszsákban turkált. Az egyik kölyök a hasán lógott és sebzett mellbimbóját rágta.

- Kár a gőzért nincs abban semmi-fortyant fel dühösen.

Az asszony ráemelte fáradt, szürke szemeit.

- Történt valami?- kérdezte csendesen.

- Nem igazán. Ezt leszámítva- mutatott a leköpött mellkasára. – De ma kaját osztanak a belvárosban. Jönnötök kéne! Talán ha meglátják a kölyköket kétszer is sorban állhatunk.

- Jó. Azzal kihúzhatjuk valahogy ezt a hetet. Aztán majd meglátjuk.

Az asszony a távoli erdő felé meredt. Az ágak már csupaszok voltak és a köd napról napra lejjebb ereszkedett. Csak a tél ne jönne. De egy nap úgyis ideér. Kegyetlen, fagyos éjszakákkal.

- Akkor én megyek- fordított hátat nekik az oroszlán és bicegős léptekkel elindult a forgalmas útkereszteződés felé.

Kezében egy fényképet gyűrögetett. Szeme megakadt a Lion’s klub csillogó ajtaján. Az éjszakai álmára gondolt. Fogatlan szája szélén megszületett egy önkéntelen mosoly.