Az új lakót a kerítésen keresztül hajította be a gazda a baromfiudvarba. A tyúkok összedugták a fejüket, és találgatták, hogy honnan jöhetett. A kendermagos szerint Japánból érkezett, a kopasznyakú pedig holland bóbitásnak vélte, csak meg kell nézni a szemét, mondta. Nem sok idejük maradt a pletykálkodásra, hamar dolguk akadt. A baromfiudvar kakasa nagyon szorgalmasan cicerélt, és igencsak heves volt. Repkedett a toll, amíg a dolgát tette. Aztán alighogy a megtépázott áldozat rendbe hozta magát, csipegetett egy kis magot, tojt egy tojást, ha kedve szottyant, és máris sorra került újra. Az idegen a kerítés tövéből figyelt, és néha megcsóválta a fejét. Naplementekor mindannyian bevonultak a szállásukra, ekkor megszólalt:

- Milyen a kakas elégedettségi mutatója?- kérdezte enyhe akcentussal.

- A mije milyen?- pislogtak álmosan a tyúkok.

- Minőségbiztosítás! Holnap kidolgozzuk - jelentette ki, majd elhelyezkedett a rúd szélén. Másnap kijelölte a három tyúkból álló csoportot, akik megfogalmazták a kérdőíveket. Egyet a tyúkoknak, egyet a gazdának, és egy pár kérdés jutott a kakasnak is. Összeültek a tyúkok a kérdéseket megbeszélni. Feleslegesnek találták például, hogy „A munkáját láthatóan élvezettel végzi.”, beírták ezzel szemben, hogy „Körültekintő és figyelmes”. Egytől tízig kellett pontozni, este ki is töltötte minden tyúk, már amelyik ébren tudott maradni.

A feldolgozás után felállították a kakast a szemétdomb tetejére, és ismertették a vizsgálat eredményét. A naponta megtermékenyített tyúkok száma dicséretesen magas volt, ez a tyúk- és gazdaelégedettségi lapon is a legjobb értékelést kapta. A kakas büszkén hallgatta, és egyből cicerélni támadt kedve. Csakhogy jöttek a kevésbé eredményes területek. A tyúkok szerint túl gyors, és nem elég kedves. A gazda szerint túl agresszív a látogatókkal, és nem elég határozott a rókával szemben. A gazda elégedett azzal, hogy a baromfiudvarban rendet tart, a tyúkok viszont úgy érzik, túlságosan beavatkozik a magánügyeikbe. A szemétdombon álló kakas először csak zavartan kapirgált, a taréja egészen lekókadt, majd csendben elvonult. Annál a résznél már nem is volt jelen, amikor kiderült, hogy ő, a kakas, a tyúkokat túl izgágának találja. Mindig mocorognak, lépkednek jobbra-balra, és ezzel hátráltatják a munkáját. A tyúkok felháborodtak, egymás szavába vágva bizonygatták, hogy nincs az a baromfi, aki ekkora teherrel a hátán egy helyben tudna maradni.

Reggel kíváncsian lesték a kakast. Az vélhetően kialudta magát, és frissen ugrott volna az első tyúkra.

- Álljon meg a menet!- emelte fel a jobb mutatóujját a tyúk - Az intézkedési terv alapján most udvarolnod kell.

A kakas nekiállt udvarolni. A tyúk zavartan kapirgált, majd egy idő múlva egymásra néztek, a tyúk bólintott, ennyi elég lesz. Az aktus kicsit tovább tartott a megszokottnál, a tyúknak a végén már remegett a lába, a kakas lihegett, amikor végre földet ért.

A következő tyúk kifogásolta, hogy kevésbé lelkesen udvarol, mint az előbb. Igyekezett hát lelkesedni. A harmadik virágot akart. A kakas elment virágot szedni. Amikor a negyedik a gyűrűzésről kezdett kotyogni, a kakas azt mondta:

- Kapjátok be!- és hátat fordított a baromfiudvarnak.

A tyúkok így egész nap ráértek, sütkéreztek, egy kicsit kapirgáltak, és egy idő után menthetetlenül hajba, illetve tollba kaptak.

Amikor a gazdasszony az esti körútján a baromfiudvarhoz ért, szörnyű kép fogadta. A tyúkok félig kopaszon káráltak, tojás egy darab sem volt, a csirkék pedig új rigmust csipogtak:

„Nézd a kakast, cicerélne,

Csak nem áll a ficeréje!”

A kakast az istállóban találták meg, megbomlott elmével éppen egy tehénnek tette a szépet.

A gazdasszony másnap átvitt a szomszédba egy kis kóstolót a friss kakaslevesből. A szomszéd hamis mosollyal kérdezte:

- Aztán bevált-e a dísztyúk, amit adtam?

A gazdasszony e pillanatban pontosan megfogalmazta a tanulságot, de megtartotta magának.