A Százholdas Pagonyban már hetek óta esett az eső és az erdő lakóinak rossz kedve volt. Micimackó az esőre fogta nyűgös kedvét, a mézhiányt pedig a méhekre. Amióta esik az eső, azóta sok dolog történt az erdőben. Nyuszi nem ad kölcsön mézet. Tigrisnek ugrálás közben megsérült a lába. Róbert Gida nem adott kötszert Kangának, emiatt ő nem ápolta Tigrist. Ismeretlen tettesek megtámadták szegény Fülest. Nyuszi kertjéből pedig napról napra tűnnek el a répák. A hangyák azt suttogják, Bagoly se figyel oda a rendre, mert szerelmes a Százholdas Pagony északi határának szomszéd erdejében élő Bagolyhölgy Flórába.
Micimackó Malackával a szokásos csütörtöki sétájukra indultak, hogy bejárják az erdőt és közben meglátogassák valamelyik barátjukat. Minden alkalommal máshova mentek, előző héten Róbert Gidát látogatták meg, de ő nem volt kedves hozzájuk. Micimackóék kérlelték, hogy beszélgessen velük, de ő rájuk förmedt.
– Nem értitek, hogy elfoglalt vagyok, nincs időm erre, van nekem elég problémám nélkületek is?
Ezután Malackáék szomorúan eljöttek, meggyőződve arról a tényről, hogy az eső mindenkit megváltoztatott.
– Képzeld Malacka, a méhek fele nem dolgozik és emiatt nincsen elég nektár. A méhkirálynő elküldte szolgáit.
– Drága mackó barátom, akkor feltétlenül menjünk be Nyuszihoz. Ő olyan spórolós biztosan lesz pár csupor méze számodra.
– Úgy emlékszem két hete mikor adott nekem pár üveggel, azt mondta azok az utolsó darabjai, és megkért engem, ne zaklassam őt többet ilyen elemózsia-jellegű kéréssel. A legjobb tudomásom szerint, pedig méz vagy ehhez hasonló finomság nem érkezett azóta a Százholdas Pagonyba.
– Akkor Micimackó látogassuk meg Fülest, ha nincs is méze, biztosan mesél nekünk valami érdekeset!
– Jajj Malacka, te nem tudod, hogy a mi szamarunk kórházban van?
– Akkor kihez menjünk? Talán Róbert Gidához? – kérdezte Malacka.
– Tudod mit, én úgy érzem mára már kisétáltam magam – sóhajtozott Micimackó.
– De nem is mentünk sehová! – rikoltott fel Malacka.
– Nem baj már a gondolattól is elfáradtam, maradjuk inkább itthon. Talán akad a kamrámban még egy kis gyümölcskenyér.
Malacka a gyümölcskenyeret nagyon szerette, ezért nem tiltakozott tovább, bementek Micimackó otthonába, leültek és falatozni kezdtek.
– Tudod Malacka, néha azon gondolkozom, másik erdőt kellene keresni. Ahol süt a nap. Hiszen ahol süt a nap, ott a méhecskék is boldogabbak, és ha a méhecskék boldogabbak, akkor a méhkirálynőnek sokkal lelkesebben dolgoznak. Ha pedig sokkal lelkesebben dolgoznak, akkor nekem biztosan sokkal több mézem lesz – mondta Micimackó, miközben egy teniszlabda nagyságú gyümölcskenyér falat volt a szájában. Igen – tűnődött – azt hiszem ez a helyes megoldás Malacka, k.ö.l.t.ö.z.n.i k.e.l.l! – nyújtotta el a szavakat a mackó.
– Nekem is? – sopánkodott Malacka.
– Hát – gondolkodott Micimackó fejét öklére támasztva – neked is!
– És Róbert Gida, Nyuszi, Tigris, Füles, Bagoly és Kangáék, nekik is?
– Igen! – kiáltott fel Micimackó és örömében felugrott. Mindnyájan átmegyünk egy másik erdőbe! Biztosan benne lesznek a többiek is!
– És akkor – kérdezte halkan Malacka félve attól, hogy Micimackó kedvét elrontja – mi lesz a Százholdas Pagonnyal? Hiszen, ha elköltözünk, akkor nem lesz benne senki, és ha szabad megjegyeznem, akkor a Százholdas Pagony bizony üres lesz. Nélkülünk pedig attól félek, megszűnik Százholdas Pagonynak lenni. Ha elmegyünk és nem lesz itt senki, ki mondja majd az idegeneknek, hogy ez a Százholdas Pagony, és hogy ez a mi erdőnk. A tied Micimackó, Nyuszié, Tigrisé, Fülesé, Bagolyé, Kangáé, Zsebibabáé, Róbert Gidáé és az enyém.
– Jajj Malacka, hát ott, ahol majd élünk, mondjuk, hogy ez itt a mi erdőnk.
– Ha nem lakunk itt, akkor is a mi erdőnk? Hiszen nem attól lesz az erdő a miénk, hogy mi élünk benne, Micimackó?
– Fúú Malacka – dünnyögött gondterhelten Micimackó – most nagyon összezavartad mackó elmémet. Azt hiszem, felejtsük el ezt a költözést. Inkább gyere, látogassuk meg barátainkat és vidítsuk fel őket!
