Történt egy napon, hogy elkészült Disznó uraságék új, összkomfortos, kacsalábon forgó ólja. Sokat és szívesen dagonyáztak az úszómedencében, na meg az ugyancsak kacsalábon forgó jacuzziban – nem mintha Koca asszonyság tudta volna, ez utóbbi pontosan micsoda. Az említett alkalmatosságot Ődisznósága is előszeretettel használta, Koca mama távollétében, a gyakran cserélgetett top-libalányok társaságában. Mások talán disznólkodásnak neveznék, ő viszont beérte azzal, hogy a szabadidő hasznos eltöltését tűzte ki célul.

A csíkos kis vadmalacokat előkelő magánsüldészetbe íratták, hogy ne vegyüljenek az utcákon sűrűn dúró-fúró, alantas, anyaszomorító korcsok közé, akiknek még disznóbőr cipőre sem futotta. Koca mama válogatott kozmetikumokat kenetett varacskos bőrére, masszíroztatott, hogy beleférjen a malackák előtti korszakban viselt, extravagáns és S-es méretű holmikba. Az egyik előkelő társasági lap (véletlenül se nevezzük pletykalapnak!) rögtön fialás után kikiáltotta Nagy Magyar Kocának – igaz, a kicsiket vasvillával vették el tőle, közvetlenül azelőtt, hogy bölcsődébe száműzte őket a kedélyes otthoni sártengerből. Mint csodás anya jelent meg a fényképeken, jóllehet malacainak felét sem ismerte fel, s lelkesen adott tanácsokat a kérdezősködő, ámde szürke és hétköznapi édesanyáknak.

De – fájdalom! – hamar megkopott a csillogás, és Koca mama azon kapta magát, hogy már másfél hete nem ír róla egyetlen neves lap sem. Úgy döntött tehát, hogy főzős blogot vezet az egyik, unatkozó házisertés-kocák által látogatott honlapon. Így aztán megosztotta tapasztalatait a kezdő háziasszonyokkal olyan fontos kérdésekben, mint a makkoltatás szükségessége, moslék kiváltása a teljes kiőrlésű korpával, avagy a zöldtakarmányozás élvezeti értéke. Azonban, mint minden csoda, ez sem tartott örökké, így aztán hamarosan eljött az az idő, amikor a szomszédasszony nem nézett Koca mamára irigyen, amikor hazatért a wellnessből, s a rajongó hajléktalan dögök sem túrták fel a ház előtti kukát élelmet és emléktárgyakat keresve.

Disznó úr felkereste hát egy ismert fotós barátját a Házi- és Vadnyúl szerkesztőségében, mennyit fizethetne, ha megjelentetnék élete értelmének fotósorozatát. A fényképész-hiéna feje búbjára tolta a napszemüveget, rágódott egy kicsikét valami régi csonton, hosszasan eltöprengett, mennyi pénzébe és idejébe kerül majd kiretusálni a rusnya emse legalább felét, hogy beleférjen a magazin oldalaiba, majd mondott egy szemérmetlen árat. S hogy biztos legyen benne, hogy megmenekül ettől a fertelmes munkától, még azt is indítványozta, hogy a bájos hitvest egy fekete kannal, mangalicával vagy dögös inszeminátorral is lekaphatják, éppen a szaporulat előkészítése közben.

Disznó uramnak - akinek volt némi lelkiismeret-furdalása a dögös libák és pipik miatt - a szeme se rebbent, előkapta a szivarzsebből (közvetlenül a selyem díszzsebkendő mellől) a vaskos bukszát, és fizetett.

Koca mama kivirult, hiszen élete újból értelmet nyert: szoláriumozott, ellátogatott a fodrászhoz-kozmetikushoz, páros ujjú patáira új körömmatricákat ragasztatott, no meg természetesen beszerzett néhány parányi méretű fehérneműt.

Eljött a nagy nap, s egyszer a verejtékes szagú fényképezkedésnek is vége szakadt. Disznó uraság végtelen érdeklődéssel vágódott be a Mercédeszbe a firkász mellé, hogy megtekintse a jól elvégzett munka gyümölcsét.

Értetlenül forgatta a képeket, s adta tovább az első ülésen elheverő, selyemköntösben dekoltáló Nagy Magyar Kocának.

- Husikám, ezeken a légifelvételeken alig látszol! Azt hiszem, inkább ki kellene adnod egy fitnesz-dvd-t!

(Fabella)