Túl a Spenót-tengeren,
S a Galuska-hegyeken
Ott, hol még Csipike sem szagolt gyöngyvirágot,
S ahol a sánták is ropják a hármas táncot,
Élt egyszer egy Kotta Szajkó nevezetű
Sokat pörgő nyelvezetű,
Előkelő úriállat, aki nem volt szófösvény
S ki kereket nem kötvén
Nem karicsált feleslegben
De szavai seregesen
Hagyták el a hosszú csőrét,
S nem féltette soha bőrét,
Emiatt hát nemhiába
Tévesztették össze páran
Mikor is Kotta Szajkónk hangját hévvel,
Lepecselő Mári nénijével,
Ki annyit osztotta szomszédját, ülve, állva,
Hogy azok nem csoda, hogy rögvest el is váltak.
Szóval, bár szajkózva jobb lenne mondva
Be nem állt Kotta bánk torka,
S e szenvedélyes rovargyűjtőnk
Csőrében csak szavakat gyűjtött,
Mert másra már rest volt,
A tunyaságnak hódolt,
Munkára nem füllőtt a csőre,
Ezért ment hát végül csődbe.
Mint a Szajkózzuk együtt című rovat főszóvivője
S egyben Dolgozni kell szószerkesztője.
Népszerűségéről szólva, jobb szerették látni,
Mert hallgatva őt, a fejek kezdtek fájni,
Sok ami sok, a rengeteg lepecse
Tengerként zúdult minden, mi felesleg.
De hát hagyjuk meg neki, a bőbeszédűséghez
is sok tudomány kell, mint a lepényevéshez.
,,És nagy felelősség”- állapította meg,
miután a stólás szárnyas áldotta meg,
hiszen itt mondta ki azt a szót, mit megbánt
mi összekötötte őt, s az Ándungós Bertát.
Ekkor esküdt neki éppen
Mondjuk ki, hát ….örök hűvösséget.
,,Amit a hídon nyer,
Azt a vámon elveszíti az ember”-
Rögtön térnék is a lényegre,
de épp még egy mondatot engedjenek meg,
ejtsek e párról,
a példátlan szajkósságról.
Mert mikor Bertácskánk, mint Szulimánék malaca, affektált,
Kotta bánk csak állta, mint koszos malac a vakarást,
s állt tollravágott szárnnyal a begyes,
mint a tarlós malac a gyepen.
Na de történt egyszer, hogy
Vitára kerül adásban a show:
Némácska Récike, a tisztelt meghívott neve,
Ki tolerancióról s szorgalmasságról lett neves.
S Kotta bánk, a szószóló s a lomha dolgozó
Megmutatná, mi a ,,kommunikáció”.
Kezdődött az adás, Kotta rá is zendít:
,,Illik egy szárnyasnak csőrösnek lenni,
szajkózni, károgni, beszélni,
kommentálni, véleményt cserélnini,
szavakba önteni a gondolatát,
éjjen a verbalitás!
Kifejezésre juttatni az ötleteit,
megnyilatkozni egy egy kotta erejéig,
sőt mesélni is, regélni….”- s gagyogott tovább
hogy meghassa a némán csücsülő kacsát,
s hogy uralja a helyzetet, hiszen a némaréce,
csak megértően bámulta, értetlenül nézte….
S amíg Kotta bánk így magyarázott
Hadovált és halandzsázott,
Szónokolt, ágált, fabulázott,
Hintette a rizsát és nyomta a sódert
Lassan elkopott az egész csőre
S kénytelen lett zálogba adni fészkét,
S most műcsőr virít a szája szélén.
Néma récénk savanyún bólintott egyet
S arcára kiült a sajnálat leple
S talán az még ma is ott lenne
Ha a közönség nem választja meg
A most indult néma-filmsorozat szereplőjének
Amelyben a sikereit úgy aratja,
hogy azóta is a karácsonyt Hawaiion tartja.
…………………….
Mindezekből megtanulhatták,
hogy beszédnek minden megjár,
hogy sok beszéd szegénység, s a beszéd megeszi a dolgot,
s valamint rövid beszéd, hosszú kolbász , az a jó, s hogy
a cifra beszéd hegedűszó,
én is ideje és helye abbahagyjam,
mert sok beszédnek sok az alja.
