A holló egy magas faágon ült, csőrében jókora sajttal. A nap megcsillant a sajt fényes csomagolópapírján, még lentről is tisztán látszott a híres márkanév kalligrafikus íve. Ha közelről vette volna szemügyre valaki, kiderült volna, hogy csupán hasonlít a híres márkához – ám ez is elegendő volt, hogy egy arra csellengő róka tüstént megkívánja a falatot. A róka elpárásodó szemei előtt távoli vidékek dús rétjei, kövér tehenei, romantikus kolostorai és udvarházai sejlettek fel. Szinte látta a folyamatot, amelynek során illatozó, sárga korongok halmozódnak a hűs pincékben. Tűnődött a róka, hogyan szerezhetné meg a sajtot a hollótól, aki szemlátomást éppen hozzálátott volna. Odaült a fa alá, és így szólt:

– Ó, holló, hallottam már híredet! A te nemes fekete tollad, szép ívű termeted nagyon emblematikus. Ki ne hallott volna Szilágyi Erzsébet leveléről, amint azt a nemzet költője regéli el? Ki ne tudná, hogy a dicső Hunyadiak jelvény-állata vagy – különösképpen, hogy az ország legismertebb templomának tornyára is téged mintáztak, Mátyás király gyűrűjével a csőrödben! Még a corvinák is a te nevedet hirdetik! Nem is szólva a nemzetközi ismertségedről, Shakespeare-től Edgar Allan Poe-ig...

A róka kissé kifulladt a szónoklatban, s arra is rájött, hogy ebben a stílusban sokára ér célhoz. Köhécselt, majd így folytatta:

– De hagyjuk a múltat. Engem különösen az nyűgöz le, hogy képes vagy váltani, alkalmazkodni a modern időkhöz. Kevés állatnak sikerül ám egy nagy cég logójává válnia! Jó, jó, most már nem. De az emberek tudatában még mindig a te alakod kapcsolódik a postához, és a márkaérték a fő! Aztán ott van a Baltimore Ravens, öregem, az aztán nem semmi... Csak a hangodat nem ismerem, megvallom, nem hallottam még. Ha az is olyan nagyszerű, akkor bizonnyal te vagy az állatok legtökéletesebbje! Hadd halljam, hátha azzal is kezdhetnénk valami üzletet!

A holló megköszörülte a torkát és kitátotta csőrét. A sajt kiesett a szájából, egyenesen a róka lába elé, aki fürgén felkapta és eliramodott vele. A holló egykedvűen nézett utána, majd szárnyra kapott, és a depóba szállt. Szemrehányóan szólt kollégáihoz:

– Fáradságos módja a promóciónak! Ki fizeti meg nekem azt a rengeteg süketelést, amit közben hallgatnom kell? És ugyan hány állatot tudunk ezzel a módszerrel beetetni?

Csitította a főnök:

–Tudom, hogy mit és miért csinálok, nem fogod megbánni. A sok hülye állatja illúziót vesz, nem egy sajtdarabot, ezért aztán nehéz bevezetni egy új terméket. Fel kell kelteni a vágyat –patinás márkanév, rusztikus nosztalgia, ez a nyerő. Légy nyugodt, teletömtük azt a szart minden létező ízfokozóval. És olcsóbb lesz, mint a többi – márpedig a kasszánál csak ez számít. Én csupán egy új trükköt dobtam be, hogy szenvedjen meg érte a jövendőbeli fogyasztó – ha utána dobjuk, még gyanút fog, így sokkal izgalmasabb. Legyen neki élmény a megszerzése! Hadd higgye, hogy a nagy esze révén jutott hozzá! Nyugodj meg, dőlni fog a lé...

Értelme: vedd eszedbe magadat, a fogyasztói társadalom nem teérted van, hanem az profitért. Tudjad, hogy mire van igazán szükséged és azzal elégedjél meg. Fondor ravaszkodással ne próbálkozzál, mert sohasem tudhatod, nem te vagy-é az áldozat, akit egy nálad is ravaszabb átver.