Állt, álldogált a réten a tehén, orrcimpáját meg-meglibbentette a délnyugati szél. Libbenthető cimpája volt, szépen kinyújtotta ugyanis a dekoratív orrkarika, amely szinte mindig a kecses tehénorrban lakozott. Most éppen nem, de ennek is oka volt; edzés közben magára valamit is adó tehén leteszi az ékszereit. Futni járt ugyanis a tehén a rétre, hiszen a futás nem csak a szív- és érrendszeri funkciókat javítja, de egyben kiváló zsírégető mozgás is. Alakformáló.

A réttől délnyugatra frissen épített fitnesz-szalon állt, az épület előtt egy kisebb bikacsoport tagjai mutogatták egymásnak bámulatos izmaikat. A legnagyobb sikert kétségtelenül a hatalmas testű, szurokfekete bika, Szteró aratta. Szteró, teljesen nevén Manolo Toro Esteroide, igazi alfahím hírében állt; sportkocsival járt az edzőterembe, reggelire is sört ivott, mind a négy lába varázsolni tudott a labdával, és persze nem vetette meg sem a szteroidokat, sem a gyengébbik nemet. Utóbbi tagjai képtelenek voltak ellenállni varázslatos személyiségének - és mesés bikaillatának, amely különösen a konditeremben töltött néhány óra után volt lehengerlő.

Ez volt hát az ok, amely szegény tehenünket sportos életmódra késztette, az illat, amely annyi nehéz sorsú tehén eszét vette már el. Egy hónapja minden áldott nap egy-másfél órán át futott a tehén, csak akkor torpant meg néhány pillanatra, amikor a szél az áhított bikatest erős aromájával környékezte meg. Amikor továbbindult, agya vadul vetítette szeme elé a vágyképeket: ahogy együtt futnak Szteróval a réten, ahogy a csúcsbika kinyitja neki a sportkocsi ajtaját, ahogy rákacsint és hanyag mozdulattal felsálon paskolja, és ahogy este együtt bújnak be a karámba szerelmesen…

A valóság azonban, bármily fájdalmas is, egészen más volt. Szteró soha még csak rá sem nézett a szegény tehénre, de hát hogy is tehette volna, ha a tehén, kellő önbizalom híján, nem merészkedett a bika közelébe. Ahogy tehenünk most megtorpant a réten, úgy érezte, eljött az idő egy komoly lépésre. A futás végeztével elővette hát az Ellés tehénmagazint – biztos volt benne, hogy így majd rátalál a lehető legjobb megoldásra.

Rá is talált. A magazin fő témája a plasztikai sebészet volt, hosszú oldalakon át taglalta, milyen ellenállhatatlanná teheti egy villámgyors műtét akár a legszürkébb tehenet is. Félre az éveken át tartó fitnesz-programokkal, le a hagyományos szépségterápiákkal, gyerünk a kés alá tehenek, és a következő lépés máris az oltár elé vezet.

Nem túl kényelmes a kórházi ágy, bizony még a magánklinikákon sem, mégis olyan frissen, reménnyel telve ébredt a tehén, hogy úgy érezte, egy teljes hasznos élettartamnyit fiatalodott. Fel akart ugrani, de valahogy furcsára sikerült minden mozdulat, biztosan az altatás utóhatása még, gondolta. Ám amikor nagy nehezen kijutott az ágyból, észlelte, hogy másról van szó, a hátsó lábai ugyanis nem érték el a földet. Meglepődött, de azután rögtön elmosolyodott; ez ám a színvonalas tőgynagyobbítás!

Szteró gyanútlanul lépett ki az edzőterem ajtaján. Indult volna, mint rendesen, a haverok felé, de látta az arcukon, hogy itt valami egészen váratlan történt. A bikák leesett állal bámultak, mind ugyanabba az irányba; Szteró sportkocsija felé. A kocsi mellett ott állt a tehén. Ilyet még soha nem láttak, nem volt nehéz kitalálni. Egy pillanatra még Szteró is megilletődött, de hamar feleszmélt, tudta, most megkapta, amire mindig is vágyott. Magabiztosan a kocsihoz lépett, és kinyitotta az ajtaját. Tehenünk, a tehenek tehene, beemelte hatalmas tőgyét az ülésre, persze csak azután, hogy Szteró rákacsintott és hanyagul megpaskolta a hátsóját.

Így esett, hogy néhány mennyeien boldog nap után a tehén és a bika összekötötte életét. Nászútjukat a legjobb utazási ügynökség szervezte: két hét teljes boldogság várta őket a tengerparton, mielőtt a visszaút végén felszálltak a vadonatúj gyorsvasútra, amely egyenesen a repülőtérről vitte őket a vágóhíd felé.