Hol volt, hol nem, volt egyszer egy ország. Az országot két nép, a farkasok és a nyulak lakták. A nyulak egyszerűek, becsületesek voltak, rövid életüket a farkasok akaratának alárendelve, nekik dolgozva élték. Bár a farkasok kevesebben voltak, mint szolgálóik, törvényeikkel saját malmukra hajtották a vizet, kordában tartották a nyúl nemzetet. Így teltek az évek a hatalmas országban. A nyulak keményen dolgoztak, mégis nélkülöztek, a farkas nemzedékek henyéltek és élvezték nyulak a munkájának gyümölcsét. Egyszer egy szorgalmas családban egy különleges nyúl csemete született. Már fiatal korában érdekelte a farkasok világa, tudni akarta mi a hatalmuk titka. Szülei nem értették kíváncsiságát, féltették a veszélyektől, hogy baja esik. Tanítói, kérdéseire nem válaszoltak, mondván, ő még fiatal, élvezze az életét, amíg még teheti. Így telt napra nap, hónapra hónap, évre év. A nyúl felcseperedett, de tudásszomját nem lehetett csillapítani. Most már világosan látta, társaival együtt milyen elnyomásban él. Ahogy felnőtté vált, érezte, ez nem mehet így tovább, elhatározta, mindent megtesz azért, hogy ne keljen a farkasok diktatúrájában élniük. Tüntetéseket szervezett, hogy ráébressze elnyomóit kegyetlenségükre, igazságtalanságukra. Megmozdulásai nyomán sok országbeli nyúl felbátorodott, meg mertek szólalni, legyőzték a farkasokkal szembeni félelmüket. Az ország uralkodója hamar felmérte a helyzetet, tudta, hogy a nyulak vannak többségben, s ha ez így folytatódik, könnyen megdöntik zsarnok hatalmát. A farkasok tanácsával úgy határozott, a nyulak vezetőjét tárgyalásra hívja. A nyúl gyanútlanul elfogadta az invitálást, remélte meg tudnak egyezni. A megbeszélt időpontban meg is érkezett a kormányzó palotájába. Az végigvezette őt a rezidenciáján, pompás ételekkel, különleges nedűkkel kínálta vendégét. A nyulat ámulatba ejtette az a sok ragyogó dolog, a csillogás. Elkápráztatta a fényűzés. A farkas tudta mit kell tennie. A gazdagság mámorától meggyengült nyulat választás elé állította. Felajánlotta, hogy vagy folytatják ezt a végeláthatatlan küzdelmet, vagy megosztja vele uralkodói székét. A nyúl habozás nélkül az utóbbit választotta, mert gondolta, így mindent kijavíthat az ország rendszerében. Eleinte még tett egy pár bátortalan kísérletet, hogy társai sorsán jobbítson, de ahogy farkas lassan bevezette őt az uralkodás titkaiba, a meggazdagodás, kizsákmányolás módszereibe, már nem érdekelte földiei élete. Más se járt az eszébe, mint saját maga meggazdagodása, palotájának és hatalmának építése. Napról-napra egyre több nyúlalattvalója leste parancsait. A hangja megvastagodott akár egy farkasé, a sok üvöltéstől. A jóléttől meghízott, egykor nyílt okos tekintete elhomályosult. Durva lett és kegyetlen. A nyulak eközben lassan megértették, mi történt a régi lázadóval. Buzdítójuk nélkül elvesztették lelkesedésüket, reménytelennek találták a további hadakozást, elfogadták az uralkodópáros által kiadott új, igazságtalan törvényeket. Beletörődtek sorsukba, elfelejtették, hogy volt idő, mikor még fel mertek lépni a farkasok ellen. De azt örökre megjegyezték, lehet akár nyúl, akár más teremtmény, a farkasok világába belépve, a hatalomtól megrészegülve ő is könnyen farkassá válhat.