Egyszer volt egy Galagonya nevezetű erdő, ahol élt egy világutazó, Süni. Járt már Ausztráliában ahol meglátogatta kenguru ismerőseit, sőt még a koalákhoz is beköszönt. Tavaly épp Afrikában volt, hogy újból találkozzon rég nem látott szurikáta barátaival. De egy gondja volt mindig, hogy a nagy meleget igen nehezen bírta. Így hát most elhatározta, hogy kicsit hidegebb helyre utazik, Úgy jutott a választása Angliára. Gondolta, most már épp itt az ideje, hogy ellátogasson Londonban élő sün rokonaihoz, a Tüskés családhoz. Írt is levelet, hogy örömmel venné, ha nyáron találkoznának és egy pár napot, ott tölthetne náluk. Tüskés mama azonnal válaszolt nagy örömében és alig várta, hogy láthassa milyen sün lett az ő unokaöccséből. Meg is egyeztek, hogy július utolsó hétvégéjét együtt töltik a nagyvárosban. Unokatestvérei biztosították, hogy minden érdekes helyet megmutatnak neki. Süni izgatottan mesélte el legjobb barátjának Teknős úrnak, hogy mi lesz a következő úti célja. Teknős úr nagyon bölcs volt és figyelmeztette Sünit, hogy ha szeretne Londonban vásárolgatni, akkor itt az ideje, hogy beváltsa a pénzét, mert az ittenivel ott nem lehet fizetni. Azt is hozzátette, hogy most nagyon jól jár, mert több fontja lesz, ha most gyorsan elintézi, mert nyáron biztos kevesebbet fog kapni a forintjáért. Süni megígérte, hogy megfogadja a tanácsát, de úgy vélte, hogy még ráér vele, hiszen még csak tavasz van, hová siessen annyira?
Telt múlt az idő és hirtelen már júliusnál járt a naptár. Süni csak most ocsúdott fel, hogy mindjárt indulnia kell és még mennyi elintézni valója van! Elfelejtette megvenni a repülőjegyét és már nem volt hely a pénteken induló járatra. Nagyon kétségbeesett szegény. Most mi tévő legyen? Elpanaszolta bánatát Teknős úrnak, hogy nem tud elutazni, mert nem vett időben jegyet. Teknős úr nem is értette, hogy lehet egy ilyen fontos dolgot az utolsó pillanatra hagyni. De szerencsére volt egy jó híre Süni számára. Úgy hallotta, hogy a gazdag Róka épp akkor megy Londonba üzleti útra a magán repülőjével és legjobb lesz, ha most azonnal megkérdezi tőle, hogy akad-e egy üres hely még a gépen. Süni reménykedve felhívta Rókát, hogy magával tudja-e vinni. A Róka vidáman egyezett bele és örült, hogy lesz egy útitársa, akivel beszélgethet az úton. Süni szívéről nagy kő esett le, hogy legalább ezt a gondot megoldotta. Na hát akkor, ideje becsomagolni a bőröndbe, mielőtt a nagy sietségben valami itthon marad. Azt írta Tüske Mama, hogy II. Erzsébet királynő országában majdhogynem nincs olyan nap, hogy nem esne az eső, így hát a legfontosabb, hogy vigyen magával esernyőt, gumicsizmát és a biztonság kedvéért egy esőkabátot is. Süni alig bírta bezárni a bőröndjét, nem is értette, hogy három napra miért pakolt ennyit. Aztán rájött, hogy a Tüske családnak szánt ajándékok foglalnak ilyen sok helyet. Na, ezzel készen is volt. Most már csak pár nap, és láthatja rokonait és az ismeretlen nagyvárost. Pár nappal később átment hozzá Teknős úr, hogy ellenőrizze minden készen áll-e az utazásra. El kezdte sorolni, hogy mi mindenre van szükség: repülőjegy, poggyász, ajándékok, térkép, költőpénz. Huj, jaj! Süni a fejéhez kapott, hogy milyen oktondi, hogy pont ezt felejtette el!
Otthagyva Teknős uraságot, rohant, hogy átváltsa pénzét, de ahogy barátja előre megmondta, nagyon felment a font ára és szomorkodva belátta, hogy ha nem lett volna ilyen hanyag, akkor több pénzt tudna elkölteni. De tanult az esetből és elhatározta, hogy jól fogja beosztani a pénzét és akkor gond egy szál se.
Péntek reggel Teknős úr elkísérte barátját a Tisztásra, ahonnan a repülőgépek indulnak. Elbúcsúzkodtak, de előtte még megígértette, Sünivel, hogy vigyáz magára, és nem hagyja el a holmiját. Időközben Róka is megérkezett és együtt felszálltak a gépre.
Süni nagyon izgatott volt, de nem az út miatt, hanem azért mert várt rá az ismeretlen London.
