Ősz volt. A kóbor kutya magányosan ücsörgött a parkban, és régi idők emlékeivel melengette magát. Jól esett az emlékezés. Ahogy telt az idő egyre jobban esett. De jó is volt még akkor! Vigyáztam a gazdára, vigyáztam a házra, ő meg megbecsült, minden nap adott nekem enni. Ezt…