Hóbagoly 20 fokról 10-re kapcsolta a fűtés termosztátját az öreg, odvas fa mélyében. Megint emelkedett a gáz ára, sóhajtott keserűen, majd fázósan összehúzta magán ósdi, elnyűtt, barnás színű tollkabátját. Minden csak drágább lesz, dohogott magában bosszúsan, miközben…

Szörnyű zaj rázta meg az erdő csendjét. Az állatok riadtan bújtak a rejtekhelyeikre. Futott mind amerre látott.Boldi az öreg barnamedve kapkodva szedte a lábait, Oszkó, a vastagsörényű oroszlán egy szikla mögé bújt, és a madarak is szárny csattogtatva hasították a levegőt. A…

Medvefalván innen, rókaszigeten túl, mikor még a nyulak meglapultak, és nem puskával jártak, létezett egy csodákkal teli világ, melyről csak a részeg verebek csipogásából hallani olykor-olykor a sarki fészekben. Csipcsirip, ma már hiénák lakják a földet, hol egykor büszke…

Két flekket kérek, mondta hetykén a Főemlős, és eközben lekicsinylően nézett egy alemlősre, mert nincs mindenkinek akkora tehetsége, hogy kettő flekket is igényelhessen egyszerre. De a flekkenárus káromkodott egyet a nagyképű lekicsinylésre, ugyanis az ő unokahúga volt az illető…

Dr. Orv Kira a jogtudományok doktora, a Gesztenyéskertben sétáltatta palotaőr típusú kutyáit, szám szerint tizenhetet. A palotaőr kutyákat a harcos kínaiak tenyésztették ki, az írásbeliséggel megegyező időben és az évezredes nemesítésnek köszönhetően, egyre vérszomjasabb…

Egyszer volt hol nem volt volt egyszer egy nyuszika. Szegényes otthona egy kihűlt vulkán tövében feküdt, ott tengette szorgalmas életét. Egy nap a vulkán kitört. Senki sem számított rá, nem is tudtak felkészülni erre a rettenetes katasztrófára. Nyuszika háza volt a legközelebb,…

(Ezópuszi mese a felemelkedésről)Valahol a sekélyesben, közel a tenger partjához, húzódott egy védett kis mélyedés. Épp csak akkora, hogy menedéket adhatott néhány apró halacskának; a vízen átizzó nap fénye, s a puha föveny kellemesen langyossá és otthonossá tette. A snecik…

A madarak már régóta vitatkoztak arról, hogy melyikük hangja a legszebb. „Az én egyedülálló énektudásomhoz kétség sem fér, ezt már Andersen úr is megírta” – érvelt, ellenkezést nem tűrő hangon a Fülemüle. „Ettől van úgy oda? Az én hangomról, La…

Unalmas volt a táj. Madár sehol az égen. Néhány érdektelen felhő vonult, de az is felejthető. Ugyanolyan fák, tipikus dombok, egy elcsépelt szikla, s a szikla tövében a már kikövetkeztethető barlang, melynek szájánál testes medve hevert. Mintha megérezte volna, hogy róla van…