Egy unalmas, őszi délután a teknős és a nyúl azon vitatkoztak, melyikük a gyorsabb. El is határozták, hogy felkerekednek csepeli albérletükből, és amelyikük hamarabb ér a Móricz Zsigmond körtéri gomba alá, az nyeri a fogadást. A teknős fel is csatolta a páncélját, a nyúl…

Tudjuk jól, nem végtelen az emberi emlékezet sem. Hát még az Állatoké! Ezért mondom el most nektek annak a történetét, hogy mikor és hogyan is lett a mi Erdőnk olyan, amilyennek ma láthatjátok.Történt egyszer, hogy a Nagy Medve rendkívüli nagygyűlést hirdetett meg. Annyira…

- Biztos meg kell…? – kezdte az oroszlán.- Uram, ezt már sokszor megbeszéltük… Dőljön hátra. Nem tart sokáig és teljesen veszélytelen. – vágott közbe a kakadu.- Rendben, rendben… Az erdőért mindent… - és hátradőlt a borbély székében. Sosem…

Az új lakót a kerítésen keresztül hajította be a gazda a baromfiudvarba. A tyúkok összedugták a fejüket, és találgatták, hogy honnan jöhetett. A kendermagos szerint Japánból érkezett, a kopasznyakú pedig holland bóbitásnak vélte, csak meg kell nézni a szemét, mondta. Nem sok…

Kétségtelenül szép állat, akárki meglássa, apaállatok között a legszebb lesz – dicsekedtek vele az állatelvtársak. (Állatelvtársaknak nevezte a farm köznépe azokat az ordasokat, akik a megyétől jöttek le vérfagyasztóan csattogtatni a fogukat). A kis bikának egyszer csak…

A címet talán magyaráznom kellene. De fölösleges. Hiszen világosan látszik, hogy nem arról a farkasról és nem arról a bárányról van szó.Voltaképpen ez a mese emberekről szól majd. Olyanokról, akik rendelkeznek állati tulajdonságokkal. Embermese ez, de állatmesének írjuk meg,…

Mélyen a föld alatt,Gilisztaország sötét csendjében élt egyelégedetlen giliszta.Behunyt szemmel járt,hisz a sűrű sötétségbenúgy sem látott semmit.Élte a giliszta élet hétköznapjait,és álmodozott egy szebbéletről.Vaksi szemei előtt ott lebegett a “ felső ”…

A feketerigó csak egy dolgot ismert, és egy dolgot szeretett: a levegőeget. A repülés volt a mindene. Akár nyáron, ha a forró talajtól eltávolodhatott, akár télen, ha a süvítő széllel szembeszállhatott, sosem panaszkodott, mindig mosolyogva repült. Hangosan énekelt, becsukta a…

Akkor már három télen és három nyáron keresztül jártam minden megveszekedett péntek este 7 és fél kilenc között a disznófejű nagyúrhoz, mikor ez a párbeszéd megesett. Sziklás, sólyomtetejű hegyeken át vezetett az út hozzá, a tövises bokroktól gyakran eredt karom, lábam,…

Már csak egy, egyetlenegy madár volt a világon.Réges-régen tudta mindenki, hogy a madarak már jó ideje kihaltak, de ezt az egyet még látták néha. Madárdal se volt már régóta, ezért ez az egy madár nagyon fontos lett. Egyeseknek. Másoknak nem hiányzott se a madárdal, se a…

A rókának már régóta fájt a foga egy új kabátra. Mi tagadás, hiú szerzet volt, így ha meglátott egy menő cuccot, rögtön feszíteni akart benne. A Coma Útépítő Kft. tulajdonosaként nélkülözhetetlennek tartotta, hogy finom ruhákban járjon, és kellemes benyomást tegyen…

Csak a zurndorfi szélcsatornáért fájt a szíve a kis godának minden ősszel, amikor el kellett hagynia a Kárpát medencét. Húzta, halogatta az indulást, a fák fekete boszorkányujjai már elintegették, hideg esők búcsúztatót kopogtak a hátán, a fagyott fűszálak pedig minden reggel…

A nap egy fűzfa ágán csücsülve figyelte a közeledő Hörcsögöt és a mellette botladozó Nyulat. Utóbbi fején hatalmas okuláré virított, aminek a szárai gondosan rá voltak tekerve a füleire. Mindazonáltal a Nyúl ettől még annyit sem látott, mint azelőtt, hogy megtalálta volna…

Komfortos járatrendszert fúrt magának élete során a szorgos vakond, így öregkorára semmiben nem szenvedett hiányt. Agglegény volt, de mivel a legmodernebb hifin hallgatta az underground rádióadókat - tévét rövidlátása miatt nem tartott - nem unatkozott. Őszintén szólva jobban is…

A kis oposszum épp hazafelé tartott a tótól, ahol a nyári nap melegétől felhevült testét hűtötte. Giz- gazokkal átszőtt ösvényen vezetett útja, amelytől apró termete miatt előre és hátra is alig látott, de ez most cseppet sem érdekelte. Gondolatai valahol egészen máshol…

Túl a Spenót-tengeren,S a Galuska-hegyekenOtt, hol még Csipike sem szagolt gyöngyvirágot,S ahol a sánták is ropják a hármas táncot,Élt egyszer egy Kotta Szajkó nevezetűSokat pörgő nyelvezetű,Előkelő úriállat, aki nem volt szófösvényS ki kereket nem kötvénNem karicsált…

Volt két kicsi egér. Az egerek mezején éltek ők is a többi egér között. Hanem azért valamiben mások voltak: kabátkájuk volt. Ezért tisztelték, megbecsülték őket. Mert az egérnépnek is vezetőre van szüksége, rájuk hát bízták a tarkabarka sokaság kormányzását. Valahová…

Történt egyszer, hogy egy csapat róka véletlenül megtalálta a bujdosó medvét, aki éppen egy tisztáson lakmározott. Falt lehunyt szemmel, mindenről megfeledkezve, valószínűleg régen nem evett már, teste kissé meggörnyedt, lábai erőtlenül remegtek. Tömte magába az erdő…

Gyűlést tartottak a kutyák a faluszéli nagyerdő patkó alakú tisztásán. Hol farkcsóválva, hol szőrt borzolva, hol vicsorogva morogtak egymásra a vezetők – a puli, a magyar vizsla, a magyar agár, a kuvasz és az erdélyi kopó – , amíg a kutyanép összegyűlt a tisztáson.…

A kis kolibri az állatkertben lakott mielőtt elindult felfedezni a világot. Mikor a szökés tervét kiötölte, elmesélte legjobb barátjának, a majomnak, aki inkább úgy vélte, a jelen életéből kell kihoznia a legtöbbet. Hívta a szarvast, de az biztos volt benne, hogy gyönyörű…

Már az elején le kell szögeznem azt a tényt, hogy minket mindenki szeret. Csak úgy, önmagunkért, és ez nagy ajándék. Mi vagyunk a mindig kedves, játékos, fáradhatatlan mókusok. Nemzedékeken át tettük a dolgunkat: hasznosítottuk az erdei termékeket az emberek, főleg a kisemberek…

Csend volt halálos csend. Nem hallatszott csaholás, nyüszítés, lihegés. Üresek a kenelek. Rég nem hoz a Gazda új lakókat. Nem áll meg a nagy szürke kocsi és tereli botokkal, üvöltözve az ebeket a helyükre. Olyankor csak állt, csóválta a farkát, és hideg fensőbbséggel…

Tisztelt erdőtársak! - Tudjátok van az úgy, hogy a farok csóválja a kutyát. De amelyik kutya ugat, az nem harap, ám ha mégis, akkor ebcsont beforr, és eben gubát cserél. Aztán lesz eb az ura fakó. Hát itt van a kutya elásva, bár ebből sem lesz szalonna, inkább nyeljük le a…

  Őszbe borult az idő, a levelek hullnak a fáról, kopár az egész táj. Az elefánt kiment az udvarra, hogy összeszedje a leveleket. Szeptember közepén költöztek ide, a Nemzeti Állatkertbe. Új volt itt minden, de a múlttól Elefánt Anna nem tudott megszabadulni. Takarítás…

Madár falva erdejében, élt sok állat békességben. Ezen a hatalmas vidéken lakott varjú koma, és madártársa a kis pacsirta. Varjú koma volt a polgármester, a kis pacsirta viszont csak egy egyszerű ácsmester. Mivel varjú volt a falva irányítója, egyetlen csettintésére ugrott…